Erdőleltár és erdőterv kapcsolata
Az erdőtervezés – korábban üzemtervezés – kezdete hazánkban egészen Mária Teréziáig visszavezethető. Napjainkban ez a feladat a körzeti erdőtervezés keretében valósul meg és terméke a Körzeti Erdőterv (KET). A tervezés többnyire 10 éves időintervallumban a szabadrendelkezésű erdők kivételével az ország összes – az erdőtörvény által erdőként definiált – erdőterületét érinti, 148 erdőtervezési körzetben. A KET adja az alapját a társadalmi érdekekkel összhangban lévő, jogszerű, tartamos, ökológiai és ökonómiai egyensúlyra törekvő kezelésnek, mely az erdőgazdálkodó, az önkormányzatok valamint az erdészeti és a társhatóságok közreműködésével érvényesül.
A körzeti erdőtervezés alapegysége az erdőrészlet, mely 0,01 hektártól több tíz hektárig terjedő gazdaságilag – és sok esetben ökológiailag is – egységet alkotó erdőterület. A KET terepi felvételezései erdőrészlet szintjén zajlanak, a felvett állományjellemzők az erdőrészlet teljes területére, mint átlag értékek vonatkoznak. Ezekből az erdőrészlet szintű leírásokból áll elő a KET és ez alkotja az Országos Erdőállomány Adattár (OEA) meghatározó részét is.
Az OEA-val szemben az erdőleltározás alapfogalmaiban a FAO illetve COST E43 definícióival harmonizált, mely által lehetőség nyílik a nemzetközi adatszolgáltatás igényeinek közvetlen – további adatkonverziók nélküli – kielégítésére. A legmarkánsabb az OEA és az erdőleltár erdő definíciója közötti eltérés, ami azt eredményezi, hogy a kimutatott két erdőterület eltér egymástól, a statisztikai erdőleltározás során jóval nagyobb területet minősül erdőnek.
Körzeti Erdőtervezés: gazdasági beosztás kialakítása (Részlet Jagicza A. prezentációjából)
Az erdőleltár állományjellemző adatai – ahogy az a módszertani leírásnál részletesebben is kiderül – egyedszintű felvételezésen alapulnak. A mintavételezés úgy került megtervezésre, hogy elsősorban nagyobb területi egységekre (ország, régiók, stb.) lehessen kellő reprezentativitású adatokat nyerni. A mintavételezés módszeréből adódóan az eredmények jól használhatók a magasabb szintű szakmapolitikai döntésekhez, a közép és hosszú távú modellezésekhez, a környezeti állapot változásának nyomon követéséhez (monitoring), minden esetben hozzáértve a statisztikai feldolgozásra, kiértékelésre való alkalmasságot is. Természetesen információ nyerhető a gyűjtött paraméterek esetén az előfordulás (pl. fafajok, cserjefajok), a normatív mutatók (hektáronkénti fakészlet, holtfa, stb.), illetve idővel ezek változásának kimutatására is, akár mintapont szinten vizsgálva, megjelenítve a kívánt elemeket.
Statisztikai erdőleltár: mintaterület térképi nézete
Az erdőleltározás további jelentősége, hogy akár a módszertani nehézségek, akár az erőforrás elégtelensége miatt információt gyűjt olyan jellemzőkről is, melyekről a klasszikus erdőtervezés nem, vagy csak jelentős többlet ráfordítással tudna. Ilyenek például a holtfára vonatkozó információk (álló, fekvő holtfa, tuskó mennyisége, eloszlása), a kis fákra vonatkozó adatok, avagy a vadkár egyik formájának, a csúcsrügy károsításának mértéke.
Hasonlóan számos európai országhoz, hazánkban is előny származik a két rendszer együttes működtetéséből. Egyrészt így kellő mennyiségű és minőségű adat áll rendelkezésre mind az alsóbb szintű (erdőrészlet – gazdálkodási szemléletű adatsor, mintapont – statisztikai szemléletű adatsor), mind a magasabb szintű felhasználáshoz és elemzéshez. Másrészt a két rendszer hatékonyan kiegészíti, támogatja egymást: pl. az erdőleltározás át tud venni egyes adatokat az OEA-ból (pl.: rendeltetés, természetesség), másrészt a KET is fel tud használni eredményeket (pl. holtfa információk, kis fák megoszlása) az erdőleltári adatsorokból.